Padlizsánkrém

Egyszer, valami FB hozzászólásban ezt olvastam: „az igazi padlizsánkrém…”. Ott is mondtam, és most is azt gondolom, nincs ilyen. Többfélét is szoktam csinálni (ebben a bejegyzésben is van egy), és mindegyiket igazinak érzem, mivel finomak.  Azt is gondolom, hogy aki már egy padlizsánkrém esetében sem tudja kezelni a másságot, az bizony az emberekkel sem tud elfogadó lenni, elvből és általánosságban ítél, nem az egyénekkel kapcsolatos tapasztalatából, de ez már egy más téma…

A mostanit, ha névvel szeretném illetni, akkor az „a felületes és rendetlen háziasszony padlizsánkréme” elnevezést kapná. Lilahagymával szerettem volna csinálni. Vásárlás előtt belenéztem a hagymáskosárba, és úgy láttam, van benne az is. Utólag meg kiderült, hogy amit láttam, az csak hagymahéj volt (nem is jellemzem magam tovább…), így ez a padlizsánkrém vöröshagymával készült. Viszont cseppet sem lett rosszabb, mintha lilahagymát tettem volna bele, csak más. Azt is hozzá kell tenni, hogy az utóbbi évben padlizsánkrémek hagymamentesek voltak. Amióta Lőrinc nem eszik hagymát, nem teszek bele, hinggel helyettesítem, és úgy is nagyon finomak.

Tehát, a mostani:

3 db közepes nagyságú padlizsánt jó alaposan megsütöttem. Ez úgy zajlik, hogy megmosom, megszárítom, egymás mellé teszem egy kisméretű tepsiben (ezt csak erre használom), és először takaréklángon kezdem sütni, a gáztűzhely legnagyobb rózsáján). Pár percenként fordítok rajtuk egyet, aztán felveszem a lángot és szinte szenesre sütöm, gyakran fordítva rajtuk egyet.
Amikor már annyira meghűlt, hogy elbírja a kezem, óvatosan leszedem a héját. Én lekapargatom a finom füstös részeket a héj belső oldaláról, és a levét is megmentem (sokan lecsöpögtetik). Az így kapott padlizsánbelsőket alaposan összevágom egy széles pengéjű késsel, és beleteszem egy tálba. Ráteszek egy nagy csipet sót, frissen őrölt borsot, majonézt, és jó sok nagyon finomra aprított hagymát. Összekeverem, megkóstolom, és ha kell, utána ízesítek, ha nem, akkor beteszem a hűtőszekrénybe. Finomabb, ha áll egy éjszakát, de persze azonnal bele szoktunk enni, úgy sem rossz.

Nem írtam arányokat. Azért nem, mert finom, ha túl hagymás, finom, ha kevésbé hagymás, finom, ha túl borsos, finom, ha kevésbé borsos. A só és a majonéz az, amivel csínján kell bánni, hiszen azok nagyon „elvihetik”, és kivenni nem lehet belőlük.

A fényképek szokásosan rossz minőségűek, de talán láttatják a lényeget.

Megmutatom azt is, hogy milyen volt a vihar előtti Badacsony, amikor írni kezdtem ezt a bejegyzést, és azt is, milyen volt a napsütötte Badacsony, amikor padlizsánkrémet reggeliztünk itt, a szomszédságában.

ez egy kicsit ferde lett :D